Nyugdíj-előtakarékosság 2024-ben: ezt a 10 hibát ne kövesd el!

Mik a leggyakoribb hibák, amelyeket elkövethetsz a nyugdíj-előtakarékosság során? Ebben a cikkben összegyűjtöttünk 10 tipikus problémát, amelyeket érdemes elkerülni, ha a nyugdíjadra teszel félre.

2023-ban is növekedett a nyugdíj-előtakarékosságban gondolkodók száma: a nyugdíjbiztosítások, önkéntes nyugdíjpénztárak és NYESZ-számlák felhasználói együttesen már 1,6 milliónál is többen vannak. Ideális esetben az öngondoskodás elhozza a kívánt eredményt, és a megtakarítók komoly anyagi biztonságban tölthetik nyugdíjas éveiket. Azonban vannak olyan gyakori hibák, amelyek hátráltathatják a cél elérését – a Bankmonitor mostani írása ezek beazonosításában nyújt segítséget.

1. hiba: Túl sokáig halogatod a nyugdíj-előtakarékosságot

A hosszú távú megtakarítások kapcsán az egyik leghasznosabb tényező a kamatos kamat hatása. Különösen igaz ez a nyugdíj-előtakarékosságra, hiszen ez esetben akár 30-40 éven keresztül is futhat a kiválasztott megtakarítás. A kellően korán indított megtakarítások sajátossága, hogy akár egészen kicsi befizetésekkel is jelentős vagyont lehet felhalmozni: ha 25 éves korodtól kezdődően félreteszel havonta 15 ezer forintot, akkor mai értéken 11,2 millió forint megtakarítással mehetsz majd nyugdíjba. Ha azonban 45 éves korodig halogatod a megtakarítást, akkor már sokkal kevésbé tud érvényesülni a kamatos kamat, és azonos befizetési vállalással csupán 4,8 millió forintod gyűlhet össze idős korodra.

2. hiba: Túl kicsi összegeket teszel félre

A nyugdíj-előtakarékossági konstrukciók a legtöbb esetben viszonylag alacsony havi befizetést várnak el: az önkéntes nyugdíjpénztáraknál akár havi 5-6 ezer forint, a nyugdíjbiztosításoknál akár havi 10-12 ezer forint is elegendő lehet a szerződés elindításához. Azonban a Bankmonitor véleménye szerint a helytelen megtakarítási tervezés csalódáshoz vezethet: nem szabad abba az illúzióba ringatnod önmagadat, hogy havi 5 ezer forintból milliomos leszel. A minimáldíjakhoz való igazodás helyett inkább azt kell kiszámolni, hogy mekkora havi befizetés tenné lehetővé a kitűzött nyugdíjcélod elérését. Könnyen lehetséges, hogy az életkorodból és a reális hozamelvárásokból kiindulva a minimáldíjak többszöröse (például havi 30 ezer forint) adódik megtakarítási feladatként.

3. hiba: Megfeledkezel az inflációról, azaz a pénzromlásról

A pénzromlás, vagy szakkifejezéssel élve „infláció” a megtakarítókra is erősen hat. Minden évben pár százalékkal kevesebbet ér a pénzed, sőt, magas infláció idején akár 20-25% leértékelődés is megtörténhet egyetlen év leforgása alatt. Ez ellen valamiképpen védekezned kell: nem várhatsz nagy sikert attól a megtakarítástól, amelybe 20-30 évvel később is azonos összeget fizetsz be, mint a szerződés elindításának évében.

Ehelyett érdemes alkalmaznod az inflációkövető díjemelést, másnéven indexálást, amely a befizetendő összegek automatikus emelkedését jelenti. Például egy 5%-os indexálás mellett az első évben érvényes havi 20 ezer forintos befizetési vállalás a következő évben havi 21 ezer forintra emelkedik. Ez a módszer hatékonyan gondoskodhat arról, hogy a befizetett pénzösszegeid megőrizzék a reálértéküket, és nyugdíjba vonuláskor valóban rendelkezésedre álljon a szükséges vagyon.

4. hiba: Irreális hozamelvárásokat fogalmazol meg

Természetes vágyakozás a befektetők részéről, hogy a félretett pénz „minél jobban kamatozzon”, vagy precízebben fogalmazva minél magasabb hozamot termeljen. Viszont a pénzügyi valóság erősen korlátozza a reálisan elérhető hozam nagyságát: a hosszú távú tapasztalatok alapján a részvényportfóliók évi 10% körüli hozammal kecsegtetnek, a kötvényportfóliók pedig leginkább az infláció fedezésére képesek, de számottevő reálhozam elérését nem várhatod tőlük. A megtakarítási tervezés során arra is vigyáznod kell, hogy ne kalkulálj túlzottan magas jövedelmezőséggel, hanem tartsd szem előtt a kiválasztott portfólió tényleges hozampotenciálját. Egy hozzáértő tanácsadó segíthet az optimális hozamelvárás kialakításában, így megóvhatod magadat a későbbi csalódástól.

5. hiba: Túl nagy befektetési kockázatot vállalsz

Egy befektetés mindig együtt jár valamekkora kockázattal, márpedig a különböző megtakarítók nagyon eltérő módokon viszonyulhatnak a kockázathoz. Általánosságban elmondható, hogy a portfólióválasztás során főként a befektető életkorára, azaz a nyugdíjig hátralévő időtartamra kell tekintettel lenni. Ha már közel jársz a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, akkor te jó eséllyel nem szeretnéd kockáztatni a pénzedet, és a biztonságos portfóliókat részesíted előnyben. Fiatalabb korban sokkal könnyebb bátornak lenni, és a magasabb hozam reményében magasabb kockázatú portfóliót kiválasztani.

Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a megtakarító szubjektív igényeit sem. Ha például rögtön bepánikolnál a portfóliód árfolyamának (átmeneti) csökkenésétől, akkor életkortól függetlenül jobban jársz, ha nem vállalsz nagy részvénykitettséget. Máskülönben egy nehezebb időszakban eszedbe juthat kiszállni a befektetésből, ami egyúttal a veszteség realizálását is jelentené.

6. hiba: Minden pénzt állampapírban tartasz

Nem csak a túl nagy kockázatvállalás okozhat súlyos károkat: hasonlóan veszélyes lehet, ha átesel a ló túloldalára, és indokolatlanul kockázatkerülő stratégiát alkalmazol. A képzeletbeli legbiztonságosabb portfólió 100% állampapír-kitettséggel rendelkezik, a hosszú távú éves hozamát pedig tekintsük 3%-nak. Tegyük fel, hogy emellett egy évi 9%-os várható hozamú részvényportfólió is elérhető, melynek kockázata hosszú távon „kisimul”, tehát az átmeneti veszteségeket képesek kompenzálni a szerencsésebb évek nyereségei.

Ha csak az állampapír-portfóliót tartod, akkor 30 év alatt havi 30 ezer forintos kezdő befizetéssel mai értéken 9,7 millió forintod lesz idős korodra. Ha viszont csak a részvényportfóliót tartanád, akkor hasonló megtakarítási tempóval 26,2 millió forintod is lehetne a számládon lejáratkor. Persze az is egy lehetőség, hogy az arany középutat járod, és valamilyen súlyozással megosztod a befektetésedet a két portfólió között: ekkor valahol a két érték között elhelyezkedő végeredményre számíthatsz.

7. hiba: Túl nagy költségű megtakarítást választasz

Egy megtakarítás költségei jelentősen befolyásolják az eredményességet. A különféle konstrukciók költségeinek összehasonlíthatósága érdekében Magyarországon bevezették a teljes költségmutatót (TKM): ez a mutató egyetlen számértékbe sűrítve jelzi, hogy mekkora éves hozamveszteséget okoz a megtakarítónak, hogy az adott konstrukción belül valósította meg a megtakarítást. Egy 4,5%-os (magas) TKM azt jelenti, hogy az éves hozamból 4,5%-ot elvisz a konstrukció költsége, míg egy 1,5%-os (kedvező) költségmutató esetén csupán 1,5%-ot kell átengedni a hozamból a szolgáltatónak. Mind az önkéntes nyugdíjpénztári portfóliók, mind a nyugdíjbiztosítási eszközalapok esetében külön-külön elérhetők ezek a költségmutatók – a döntéshozatal során erre a szempontra is érdemes figyelmet fordítani.

8. hiba: Idő előtt kiveszed a felhalmozott pénzösszeget

A nyugdíj-előtakarékosság, amint neve is mutatja, arra szolgál, hogy idős korban kiegészítő jövedelmet biztosítson a várhatóan nem kielégítő mértékű állami nyugdíjon felül. Sokan azonban elkövetik azt a hibát, hogy a szerződés elindítása után néhány évvel „feltörik” a megtakarításukat, és valamilyen más kiadást finanszíroznak belőle. Ez két okból is nagyon szerencsétlen megoldás: egyrészt jelentős veszteségekkel, büntetésekkel és adófizetési kötelezettségekkel is járhat, másrészt értelemszerűen nem fog teljesülni az eredetileg kitűzött nyugdíjcél. Természetesen kialakulhat olyan élethelyzet, amikor nincs más megoldás, és muszáj hozzányúlni ezekhez a tartalékokhoz is, de ha van más lehetőség, akkor érdemes érintetlenül hagyni az aranytojást tojó tyúkot – később ezért nagyon hálás leszel magadnak!

9. hiba: Elfelejtesz kedvezményezetteket megjelölni

A nyugdíj-előtakarékossági konstrukcióknál (a NYESZ kivételével) van lehetőség haláleseti kedvezményezett megjelölésére. Ez azért hasznos, mert a megjelölt kedvezményezettek a hagyatéki eljáráson kívül, adó- és illetékmentesen juthatnak hozzá a felhalmozott pénzösszeghez, amennyiben a megtakarító elhalálozik. Ha azonban elmulasztod a kedvezményezettek megjelölését, akkor sokkal problematikusabb az öröklési folyamat: a megtakarítás a hagyaték részét képezi, és a törvényes örökösöket illeti meg. Ha van már megtakarításod, de nincsenek megjelölve kedvezményezettek, akkor érdemes gyorsan bepótolnod ezt a mulasztást, ha pedig most tervezel elindítani egy szerződést, akkor a kezdetektől fogva legyen kőbe vésve, hogy kik és milyen arányban részesedhetnek a félretett pénzből, ha a nyugdíjkorhatár elérése előtt távoznál az élők sorából.

10. hiba: Nem használod ki az állami támogatást

A nyugdíjmegtakarítások egyik fő előnye, hogy általuk lehetőség nyílik némi személyi jövedelemadó-visszatérítésre. A jelenlegi szabályozás szerint a megtakarítási számlára teljesített éves befizetések 20%-a kapható meg állami támogatásként, de ennek mindegyik konstrukció esetében van egy plafonja. Az önkéntes nyugdíjpénztári tagok legfeljebb évi 150 ezer forint adóvisszatérítésben részesülhetnek, a nyugdíjbiztosítási szerződésekre évente legfeljebb 130 ezer forint jár, a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) esetében pedig évi 100 ezer forintban maximálták az elérhető állami támogatást. Az évtizedek során ez a támogatás több millió forinttal is növelheti a számlaegyenleget, ezért meglévő szerződések kapcsán mindenképpen érdemes gondoskodni a megszerzéséről. Ha pedig még nincs nyugdíjcélú megtakarításod, akkor ez lehet az egyik fő érv, ami az öngondoskodás mellett szól.